Jön a fekete leves, avagy török szokás Magyarországon
Hogy hol kezdődik a magyar kávétörténelem? A kezdet kezdete nálunk is homályba vész. Egy legenda szerint a kávébabot magát egy Behrám nevű kereskedő hozta el kis hazánkba, azon belül Budára 1579-ben. Azt már biztosan tudjuk, hogy 1541-től, a török megszállás kezdetétől már volt igény a kávékimérőkre, de kizárólagosan törököket szolgáltak ki. A magyarok részéről sokáig nem is volt az igény erre az árucikkre. A törököknek azonban hosszú időn át a budai kávézók kiskaput jelentettek a szultáni udvar megváltozott álláspontja miatt, mert bár 1535-ben Nagy Szulejmán engedélyezte a kávé, mint árucikk forgalomba hozatalát és fogyasztását minden alattvalója számára a Török Hódoltság területén, de 1567 és 1640 között a török udvarban bizony csak fejvesztés terhe mellett lehetett kávézni. Még jó, hogy Budáig nem látott el a szultán szeme, így a törökök magukkal hozták kedvenc italukat hozzánk is.
Az első magyar kávéház
Kezdetben tehát a magyar urak, magyar emberek kizárólag török vendégségben, vagy törökök foglyaként kerültek kapcsolatba a kávéval, és ez alapvetően igy is maradt a törökök távozásáig. Európához képest közel száz év volt, amíg mi továbbra is ferde szemmel tekintettünk az italra. Nem azért, mert elmaradottak voltunk ebben a tekintetben a Nyugattal szemben, hanem mert a kávézást török szokásnak tekintettük, és a megszállás miatt idegenkedtünk tőle.
Az első magyar kávéház, amely már ténylegesen jelezte a szokás elmagyarosodását, 1714-ben nyílt meg a Vizivárosban, a pesti oldalon, a mai Molnár és Havas utca sarkán. A tulajdonos rác Blázsót, vagy Blasius Cavesiedert a köznép egyszerűen csak Kávéfőző Balázsnak becézte.
Balázs pályafutását először vándor kávéfőzősként kezdte, ami azt jelentette, hogy az utcákon, tereken, piacokon meg-megállva kínálta portékáját. Idővel magyarrá tette a szokást, népszerűségéhez azonban mégis hozzájárult egyedi megjelenése: amellett, hogy folyton pipázott, török ruhákban járt, kávéházában cikória- és fügekávé is kapható volt. A hely nem számított előkelő intézménynek: örmény, rác és görög kereskedők, fuvarosok, matrózok látogatták, akiket hiányos öltözetű hölgyek csábítottak be egy italra. Kezdetben ugyanis nem csináltak problémát a női alkalmazottakból, akiket aztán, amikor a kávézás polgári szokássá nőtte ki magát, egészen 1907-ig tiltottak attól, hogy kávéházban dolgozzanak, vagy oda egyáltalán betérjenek.
A káveháború
Egyre több vándorkávés adta a fejét arra, hogy kövesse Kávéfőző Balázs példáját, így sorra jelentek meg a kávéházak a városban: több, mint amennyire a kezdetekben szükség volt. Annak érdekében, hogy megnyerjék a vendégek kegyeit, a kávésok egyre olcsóbban adták az árut és az első kávézóhoz hasonló módon alkalmaztak hölgyeket. A botrány azonban nem a hölgyek, hanem az árak miatt robbant ki: 1729-ben kitört az úgynevezett kávéháború Magyarországon. Ennek írásos nyomát a korabeli városi tanács jegyzőkönyvében találhatjuk meg, amelyben rác Balázs és a német Franz Reschfellner panaszolta az olasz Francesco Bellienot. 1737-ben végül Pest határozatban szabta meg a kávé árának minimum értékét. Ugyanebben az évben tiltó határozat született az utcai dohányzással szemben, ez pedig nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kávéházak zsúfolásig teljenek emberekkel.
A kávéházak számát az 1700-as évek második felében országgyűlési rendeletekkel szabályozták, és figyeltek arra, hogy a lakosság növekedésével összhangban gyarapodjon az engedélyezett kávéházak száma is. A kávéfőzés jogát ugyanis épületekhez kötötték, és kerületenként is szabályozták.
1796: megalakul a Pesti Polgári Kávéfőző Társaság
A magyar kávétörténelem kezdeteinek még egy fontos momentuma 1796, amikor megalakul a Pesti Polgári Kávéfőző Társaság. Ez már előrevetíti a klasszikus értelemben vett kávéházi kultúra kialakulását, amelyet a polgári körök határoznak meg. Annak a kávésnak, aki be akart kerülni az elitbe, a társaság 24 pontjának kellett megfelelnie.
A társaságból a 19. század elején céh lett, a pesti kávéházak pedig a társas élet kulturált színterévé nőtték ki magukat. És ahogy mondani szokták, a többi már történelem…
Tetszett a cikk? Itt olvashatsz még a magyar és nemzetközi kávé- és kávéházi kultúráról:
