A törzsasztal
A kávéház íratlan szabályai közt aranyszabálynak számított a törzsasztali tulajdon tiszteletben tartása. Ez azt jelentette, hogy egy törzsvendég adott törzsasztalához bárki leülhetett, amikor az nem tartózkodott a kávéházban. Ha megérkezett, akkor annak, aki helyet foglalt asztalánál, két választása volt: vagy diszkréten és azonnal át is ült egy másik asztalhoz, vagy meginvitáltatta magát a törzsvendég asztalához. A törzsvendég részéről nem volt udvariatlanság ezt visszautasítani.
Volt azonban ezen íratlan aranyszabályt illetően egy különös kivétel is: a Művész kávézóba járó és azt legendássá tévő Mándy Iván asztala szent és sérthetetlen volt. Akkor sem ült oda senki, ha a művész úr már távozott, annak ellenére sem, hogy Mándy mindig csak két-három órára jött, és aznap már sohasem tért vissza. Ebben az időszakban ugyanakkor senki nem vehette fel vele a kapcsolatot, csak az ő invitálását lehetett elfogadni vagy visszautasítani. Törzsasztalának helyét a mai napig ismerjük, akkoriban egy réztábla jelezte, hogy az ő tulajdona.
Verbális és fizikai agresszió
Azt hinné az ember, hogy aki egy ilyen miliőben verbális vagy fizikai agressziót alkalmazott, azt azonnal kitiltották az adott helyről. Az ilyen jellegű botrányok első pillantásra nem tűnnek összeegyeztethetőnek a polgári-értelmiségi mentalitással, bizonyos keretek közt azonban mégis helye volt ennek. Ha valaki nem tartotta be egy kávéházban ildomos viselkedés íratlan szabályait, vagy ha illetlenül viselkedett egy hölggyel szemben, egy-egy erőteljesebb leteremtés vagy egy elcsattanó pofon nem számított durvának, sőt, aki így járt el, azt úriembernek tekintették, aki a kötelességét teljesítette.
Egy egészen rendkívüli példa erre az 1891-es eset, ahol verbális agresszió és a rá válaszul adott fizikai megtorlás is értelmezhető úgy, hogy a kávéházi etikett keretei közt maradt. A fiatal Dr. Weisz Károly egyszer nem csukta be maga mögött a kávéház ajtaját, ekkor ráripakodtak és sértegetni kezdték, hiába volt – az orvos szerint – az ajtó eleve nyitva. Mikor észérvekkel nem tudott hatni, a tettek mezejére lépett: három „aktív” illetőt egymásután felpofozott, majd fogyasztás nélkül és sértetlenül, ám sértődötten távozott a helyszínről.
Másnaposság
A másnaposság önmagában nem jelentett kizáró okot, a kávéházi személyzet kifejezetten hozzá volt szokva, hogy megfelelően kiszolgálják azokat az írókat, akik egy hosszúra nyúlt éjszaka után kávéházakban kívántak új erőre kapni, és munkához látni. A New York kávéházban ingyen aszpirin járt a reggeli mellé, és a kínálatban szerepelt az írótál, ami hatalmas adag hideg hús- és sajttálat jelentett, mellé végtelen mennyiségű zsemlével vagy kenyérrel, amit csekély összegért, vagy akár hitelre is lehetett rendelni. Ezzel az olcsó és kiadós étkezési lehetőséggel máris könnyebben indult a (más)nap.
Hölgyórák
A férfiak által uralt kávéházi kultúrában úgy vélték, a nők járjanak inkább cukrászdába. A hölgyeknek alapvetően tilos volt a kávéházak felkeresése kísérő nélkül, kivéve, ha Kaffka Margitnak hívták, vagy ünnepelt színésznő, esetleg egy híres színész vagy író felesége volt. A kávéháztulajdonosok kiszolgálták még saját, szoros ismeretségi és családi körük hölgytagjait, vagy az olyan idősebb nőket is, akik párosával tértek be ide, de egyedülálló kisasszonyokat nem.
Az első látásra maradi gondolkodás valójában a kávéház jó hírnevét védte az úgynevezett lepedőszínésznőcskéktől. Ezek a hölgyek alapvetően azért tértek be a kávézókba, hogy ott felcsípjenek egy egyedülálló öregurat, vagy valami színházi embert. Szívesen enyhítették az úriemberek magányát minden tekintetben, egyetlen kis szereptől kezdve egy bérelt lakásig bármit kérhettek cserébe.
Az 1910-es évektől a hölgyek előtt szabaddá vált az út a kávéházi terek „belakására.” A kezdetleges sikerek azonban nem jelentettek egyet a keveredéssel, ráadásul kérészéletűekre sikeredtek: hölgytermeket alakítottak ki vagy úgynevezett hölgyórákat tartottak, de az 1920-as évekre ezek is eltűntek – New York kávéház hölgytermében például ruhatárat rendeztek be.
Ezek voltak tehát a reformkor legfontosabb illemszabályai – ha kíváncsi vagy, hogy milyen hatással voltak a kávéházak a történelemre és a társadalomra, érdemes ezeket a cikkeket is elolvasnod:
· Érdekességek a magyar kávétörténelemből
· Kávéházi romantika: bimbózó szerelmek, csábítások és botrányok
