A konzervatív, hagyománytisztelő kávéfogyasztó ferde szemmel néz ma arra, aki a különböző habos-babos vagy újhullámos kávékat részesíti előnyben. Igaz, hogy néha a forradalmi újítások révén valóban extrém dolgok kerülnek a jó erős feketénkbe, de a végeredmény az esetek többségében meglepően szerethetőre sikeredik. Azonban legyen szó az ízesítésről, vagy az elkészítés módjának egyes szakaszairól, illetve a fogyasztásról, ha a múltba tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy nem csak a 21. századi magyar emberek vannak fura kávéfogyasztási szokásai: ha térben és időben távolabbra tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy más népek vagy az elődeink módiján is van miért emelgetni a szemöldökünk.
A klasszikus kézi pörkölés
Hallottál már a kézi pörkölőről? Nem arról, amikor automata gép helyet fizikai erő kifejtésére van szükség ahhoz, hogy megpörköld a kávét, hanem azt, hogy a két saját kezed között pörkölöd meg azt. Bizony a nagyszüleink még úgy csinálták, hogy a kezükbe vették a zöld kávészemeket és addig dolgoztak rajta, míg azok be nem barnultak. Régen a kávédhoz nem jutottál hozzá pár másodperc alatt, a napi rutin részeként, macerás dolog volt inni egy jó erős feketét, és kétszer is meggondoltad, hogy kérsz-e belőle még egy kört.
A választás szabadsága
Ma már végtelen a választás szabadsága: márka, termőterület, hozzáadott aroma szerint egyaránt válogathatsz, eldöntheted, hogy szemes vagy pörkölt. Régen nem voltak ilyen lehetőségek, ugyanakkor volt valami, ami ma, a végtelen döntési szabadság korában is elképzelhetetlennek tűnik. A régi időkben az élelmiszerboltok kihelyezett pultjain a kávészemek műanyag tárolókban sorakoztak, ahonnan az emberek egyesével válogathatták ki maguknak a kávészemeket a kávéjukhoz. Tehát foghattad magad és szó szerint a kávébabok közt szemezgethettél!
Az élet sója
Van, aki keserűn, van, aki édesen szereti, de tudtad, hogy régen a sós verziót részesítették előnyben? Az élet záloga maga a só, amelyet a sóbányák virágkorában fehér aranynak becéztek, és amelyről A só című magyar népmeséből is tudjuk, hogy nincs nála értékesebb a világon. Szóval a lényeg: nagyszüleink generációja számra természetes volt, hogy a kávéba egy csipet sót szórtak, ezzel fűszerezve meg az alapízeket.
Furcsa nemzeti szokások
· Olaszországban az egyik legnépszerűbb kávé az espresso romano, melynek az az egyedi jellemzője, hogy citrommal ízesítik meg. Ez ugyanis kihozza a kávé egyes jellemző karakterjegyeit, és furcsa módon nem a keserűséget fokozza, hanem kicsit édeskéssé teszi az italt.
· Szingapúrban és Thaiföldön vajjal koronázzák meg a kávét: első hallásra talán értelmezhetetlen ez a módi, de aki próbálta, elismerően nyilatkozott róla, sőt, az utóbbi időben újhullámos trend is épült rá. A vaj által nem csak egy krémesebb állagot, hanem egy lágyabb, harmonikusabb ízvilágot is kapunk, ami teljesen eltér attól, mint amikor más tejtermékekkel ízesítjük, krémesitjük feketénket.
· Finnországban egyes helyeken a kávét juustoleipä sajttal fogyasztják, méghozzá rétegesen. Egy adag sajtot tesznek a csésze aljába, erre jön a kávé, majd meg is hintik vele az elkészült italt.
· Etiópiában napjainkban is szokás sóval fűszerezni a kávét. Az itt készített italnak pedig aztán rendesen időt szentelnek, ha a hagyományos verziót fogyasztják, mert ez közel 2 órába telik előállítani. Ha valakit meghívnak egy hagyományos kávézásra, az a legnagyobb megtiszteltetés a környéken.
Egyáltalán nem egyértelmű tehát, hogy a kávéba csak tej, cukor és szirupok kerülhetnek: számtalan, szinte korlátlan verziója létezhet, még ha némelyik kicsit bizarrnak is tűnik…
