1. A fejedelem és a feketeleves
A 19. században híres szerzők tollai nyomán terjedt el az a téves nézet, hogy a mondás, miszerint „most jön a fekete leves”, a kávéra utal. Azon török időkbeli esetekkel kapcsolták össze, amikor a török udvarba meghívtak egy-egy jelentős személyt, vagy uralkodót vacsorázni, és amikor az illető távozni akart, azt mondták: „Várjon uram, most jön a fekete leves!” A kávé néhány esetben mérget tartalmazott, néhány esetben pedig egyszerűen csak az utolsó kellemes élményt jelentette, mielőtt a delikvens csuklójára került volna bilincs, hogy azt messzi idegenbe deportálják. Thököly Imre, Török Bálint a szabadságát, Werbőczy Imre az életét vesztette el azért, mert elfogadott még egy italt. De nem csak ők voltak az egyetlenek, aki a kávé aromáját érezte életében utoljára a szájában: Bonaparte Napóleon császár például fejedelemhez méltó halálnak tartotta ezt az élményt. A legenda szerint a halálos ágyán utoljára egy kanálnyi kávét ivott, hogy a finom ital ízével a szájában távozzon az élők sorából.
A valóságban azonban a „fekete leves” kifejezés nem a kávéra vonatkozott, hanem egy magyar mártást neveztek így.
2. A kecskehús és a zeneszerző
A híres, barokk zeneszerző, Johann Sebastian Bach nagy rajongója volt a kávézás rituáléjának. Sokan néztek ezért rossz szemmel rá és szenvedélyében osztozó kortársaira is, mivel ebben az időben a kávézást a káros szenvedélyek közé sorolták. Amikor Bécsben a kávékultúra virágzásnak indult, kettéosztotta a társadalmat: volt, aki lelkesen követte a divatot, és volt, aki ördögtől valónak tartotta azt.
A zeneszerző azonban nem zárkózott a négy fal közé és nem csinált titkot abból, hogy mennyire ragaszkodik ehhez az italhoz. 1732-ben nyilvános hitvallást tett: megírta kávékantátáját. Bach számára nem csak egy kedves szokás volt a kávézás: egyenesen múzsának tekintette ezt az italt. Kortársai szerint a következőt vallotta erről: „Kávé nélkül úgy érzem magam, mintha egy darab kiszáradt kecskehús lennék.”
3. A nagy rekorder
A kávé és a mű népszerűsítését egyaránt szolgálta az a szerzői vallomás, amely szerint a Candide írása közben Voltaire 40-50 csésze kávét is megivott naponta. Ha ez az állítás nem csupán költői túlzás, akkor valószínűleg a szerző tartja a napi rekordot, egy kis fejszámolás után arra lehet következtetni, hogy átlagosan negyedóránként hörpintett fel egyet. Egyfelől ijesztőnek tűnhet a mérték, főleg, ha alapul vesszük azt a tényt, hogy abba akár bele is lehet halni, ha valaki egymásután 70 csésze kávét iszik meg. Voltaire-re azonban nem gyakorolt káros hatás a fekete nedű: a 18. században viszonylag egyedülálló módon hosszú életet ért, 83 éves korában hunyt el. Az más kérdés, hogy egy csésze kávé vajon hány szem kávébabból készült, mit tekintett Voltaire egyáltalán csészének és mennyire elegyítette a kávét csokoládéval…
4. A királyné kedvenc virága
Sissi királyné az egyik leghíresebb kávézó asszony: saját korában ezzel a szokásával is gyarapította különc dolgait. Bár korszakban a kávézás hagyománya már elfogadott volt, azt még mindig nem tartották helyénvalónak, ha egy nő gyakorolja ezt. Ekkoriban ugyanis a kávéházak alapvetően férfias szórakozási helynek számítottak és úgy tartották, hogy a nők inkább járjanak cukrászdába. Kivételt a híres művésznők, vagy művészfeleségek jelenthettek. Sissi is az első hölgyek közé tartozott, aki nem csak a bécsi cukrászdák, hanem kávézók iránt is rajongott: természetesen a többi kiváltságos asszonnyal szemben ő nem üldögélt kávéházakban, hanem a kávéház jött el az ő udvarába. A királyné elrendelte, hogy sajátosan fűszerezzék meg számára a kávét, kedvenc virágával, az ibolyával lefőzve fogyasztotta azt.
5. A kegyetlen feleség
A 19. század magyar írófejedelme és nagy mesélője Jókai Mór volt. Munkájában sikeres volt, és bár kétszer is rátalált a nagy szerelem, mégsem nevezhetjük feltétlenül boldognak. Míg az érzések kölcsönösek voltak, a környezete nem figyelte jó szemmel Jókai kapcsolatait. Barátokat vesztett el, családtagokkal romlott meg a kapcsolata csak azért, mert mások nem tudták elfogadni azt, akit szeretett. Folyamatos élcelődések, rágalmazások érték őt és feleségét is. Az egyik legkülönösebb vád második nejéhez, Nagy Bellához kötődik: a korabeli lapok is megírták, hogy a fiatal feleség válogatott módon bántalmazza öregedő urát. Többek között rendszerint a cselédek által meghagyott, előző nap lefőtt, hideg kávét szolgálja fel Jókainak…
A kávézás, és az ahhoz kapcsolódó szokások, régóta fontosak tehát, sőt, a történelem alakulására is hatással volt ez a különleges ízű, forró, fekete ital.
